|
VILÁGOK HANGJA
|
![]() |
Sharan Rani, a hires indiai sarodművész mester, akinél István Delhiben, 10 éven keresztül tanulta az indiai zenét. |
|
FILMAJÁNLÓ
|
![]() |
|
Bharani és Teyyam
Időtartam: 27 perc Műfaj: dokumentum Vetítési technika: BETA / VHS Készítette: Bácskai Gabriella és Jeszenszky István (1998.) |
A Bharani és a Teyyam két dél-indiai fesztivál neve. A keralai templomokban zajló ünnepek egyáltalán nem látogathatók nem hinduk által, így a film hazánkban egyedülálló kuriózumnak számít. Végigkövethetjük a fesztiválok előkészületeit, szertartásait, zenéjét, kultikus táncait; miközben megismerhetjük történelmi eredetüket, társadalmi szerepüket és az ilyenkor használatos, szemkápráztató kosztümöket, arcfestéseket és maszkokat. |
|
Síva gyermekei
Időtartam: 38 perc Műfaj: dokumentum Vetítési technika: BETA / VHS Készítette: Bácskai Gabriella és Jeszenszky István (1998.) |
Körkép a dél-indiai táncművészetről: bemutatkoznak Kerala, Tamil Nadu és Andhra Pradesh államok legősibb táncai, a Kathakali, a Mohiniyattam, a Bharata Natyam valamint a Kuchipudi. Megismerhetjük kialakulásuk történetét; a társadalomban betöltött szerepüket; a tanítás - tanulás folyamatát; a mozdulatok és gesztusok kifinomult, komplex rendszerét. A film bemutatja a különféle sminkeket, kosztümöket és kiegészítőket, a táncost gyakorlás és fellépés közben valamint a kisérő hangszereket és zenészeket. |
Köztudomású, hogy Indiában a zene nagymúltú művészet. Egy töretlen tradíció olyan hosszú, mérföldkövekkel is meghatározott történelmével rendelkezik, amilyennel egyetlen mai rendszer sem büszkélkedhet. Hagyománya évszázadok összegyűjtött öröksége. A jelenkor zenéje egy következetes folyamat logikai fejlődésének eredménye, olyané, amely különálló, mégis az indiai történelem, kultúra szerves része. Legsajátosabb jellemzője az, hogy tisztán melodikus, azaz nem rejt magában harmóniát. Náluk a melódia olyan hangokból áll, melyeket csupán a folyamatosság köt össze. Pontos hangok nem léteznek, így nincsenek mechanikusan hangolt hangszerek sem. Különös még az abszolút hangmagasság hiánya. Zenéjük nem kedveli a hangulat nálunk szokásos éles kontrasztjait, célja leginkább egyfajta létállapot megteremtése. Melódiájuk váza a rága, zenei szerkezet, átmenet a dallam meg a skála között. Több száz létezik, s számukat csak növelik sajátos alváltozataik, a ráginík. Mindegyik külön hangulattal jár, az évnek vagy a napnak kizárólag bizonyos szakaszaiban adhatók elő, ez a maga nemében páratlan módon egyesíti a művészt és a hallgatót a természettel s az idővel. A tála a zene metrikus alapja. Egy kompozíciónak és előadásának, melyet gyakorta kísér improvizáció, megvan a maga tálája, a dobos csak ezen az alapritmuson belül rögtönözhet. A nyugati zene általános gyakorlatával ellentétben az ütemek nem szükségképp oszlanak egyenlő egységekre, hanem aszimetrikusak is lehetnek, variálhatók gyors, közepes és lassú tempóban. Az ütőhangszerek csaknem állandó használatát természetesnek tekintik. A déli és északi vidékek zenéje a lényeges pontokban megegyezik, a kettő közti különbség ma inkább a stílusban mutatkozik. A klasszikus zenének két nagy irányzata van, az északi hindusztáni s a déli karnátaki iskola. Az alapelvek és szabályok mindkettőnél azonosak, ám a helyi változatok más-más rágákat alkalmaznak. Az utóbbi szigorúan ragaszkodik a hagyományokhoz, míg a hindusztánira erősebben hatottak a perzsa és közép-ázsiai kultúrák.
Sarod:
A szitár mellett a második legnépszerűbb hangszer az afgán rabab "leszármazottja".
Az egyetlen fából kifaragott sarod alsó részét kecskebőr fedi. Érintő nélküli
fogólapja van, 25 fémhúrja közül tíz játszóhúr, amiket kókuszdióból készült
pengetővel zenget a jobb kéz, a bal három ujjal - körömmel - fogja le a húrokat,
melyekből négy a dallamot, három a ritmust, a további három pedig a rága fő
hangjait szólaltatja meg. A maradék 15 a megfelelő hangsorra hangolva rezonánsként
működik. A húrkulcsok alatti fémgömb ugyancsak rezonáns szerepet tölt be és
a hangszer egyensúlyben tartását segíti.
Tamboura: Más népek számára talán a legkülönösebb és legérthetetlenebb
az indiai zenében, noha a helyieknek - mondhatnánk - a tamboura mindennek az
alapja. Feladata az állandó alaprezgés, az OM hang - mely a hindu mitológia
szerint a világmindenség teremtésének a hangja - folyamatos zengetése, erre
hangolnak a hangszerek, így hallja mind az előadó, mind a közönség a kompozíció
pillérhangját, melyre a többi zenész is improvizációja után vissza-visszatér.
Húrjai nem igényelnek lefogást, számuk négytől hatig terjedhet, ezeket külső
ritmustól függetlenül ujjal pengetik. Jelentőségükhöz mérten általában a tambourákat
különösen gazdag díszítéssel látják el.
Tabla: Észak-Indiában szinte mindenütt megtalálható ütemhangszer. Két
darabból áll, mindkettő tetejét kifeszített bőr fedi. A jobb kézre esőt magát
tablának, a bal felet pedig banyának hívják. A kettő együtt szintén a tabla
nevet kapta. Hangolása kis kalapáccsal történik, jellegzetes hangjait pedig
igen nehezen elsajátítható ujjtechnikával varázsolják elő belőle.