WWW.FOLKINFO.HU
A Rece-Fice együttes, Budapest
English

 
A zenekar megalakulásáról
A zenekar tagjai
Fontosabb szereplések, események
Diszkográfia
Farost-lemez
A hangszerek
Hangosítás

A Rece-Fice együttes 1992-ben alakult. Célunk a táncházi közönség igényes szórakoztatásán túlmenően a balkáni népek (bolgár, görög, makedón, trák stb.) és a magyarországi délszláv nemzetiségek (szerb, horvát) népzenei és néptánc hagyományainak megismerése, művelése és a budapesti közönséggel való megismertetése. Bár nagyrészt nem vagyunk nemzetiségi származásúak, a fenti célokat hivatásunknak tekintjük: tagjaink között két bolgár szakos és egy néprajz szakos hallgató is van.
A zenekar tagjai a megalakuláskor részben kezdő, részben más zenekarokban és műfajokban gyakorlatot szerzett zenészek voltak. Az elmúlt években sikerrel szerepeltünk számos rendezvényen a népzenei fesztiváloktól a bálokon és az egyetemi klubokon keresztül a folkkocsmákig. Szerepeltünk TV- és rádióműsorokban, játszottunk több lemezen. Első önálló kazettánkat 1993-ban adtuk ki. Öt éves születésnapunkat három órás műsorral ünnepeltük 1997. december 15.-én az Almássy Téri Szabadidőközpontban. Repertoárunk folyamatos bővítése mellett egyre hitelesebb előadásmódra törekszünk, az egyes tájegységek sajátosságainak megismerésével. Ennek érdekében igyekszünk felkutatni a még élő adatközlőket és a fellelhető archív anyagokat. Hangszerparkunkat is bővítjük eredeti hangszerek beszerzésével, illetve eredeti minták utáni elkészítésével. (Zenekarunk egyik tagja hangszerkészítő népi iparművész, a "népművészet ifjú mestere" cím birtokosa). Folyamatos kapcsolatot tartunk a műfajban tevékenykedő más együttesekkel. Rendszeres kísérői vagyunk a Zdravec bolgár táncegyüttes műsorainak.
Táncházunk Budapesten 1993. óta működik minden hétfőn, jelenleg a Fáklya Klubban. (Bp. VI. Csengery u. 68). Itt az érdeklődők tánctanáraink segítségével meg is tanuhatják a táncokat. Fellépéseink alkalmával is szívesen tartunk táncházat. 1996 óta minden évben megrendezzük táborunkat, ahol a résztvevők tíz napon keresztül ismerkedhetnek a balkáni népek, a magyarországi nemzetiségek dalaival, táncaival, az ország különböző részeiből, sőt külföldről érkező vendég zenekarok és koreográfusok segítségével.

Foto: Csorba Gábor

A RECE-FICE együttes (balról jobbra / from left to right):
- KRUCSAY János duda, derbuka, tapan / bagpipe, derbouka, tapan
- Herlinde SCHOENTJE klarinét / clarinet
- DELI Piroska ének, kaval, bőgő, brácstambura, baglama, csörgő / vocals, caval, double bass, tambura-viola, baglama, tambourine
- MAG Tünde furulya, ének, kaval / shepherd's pipe, vocals, caval
- HORVÁTH Edit basszprím, bolgár tambura, buzuki / bassprim, bulgarian tambura, bouzouki
- AVAR Panni prímtambura, brácstambura, bolgár tambura, tambura szamica /prim-tambura, tambura-viola, bulgarian tambura, samica
- SZICK Edit hegedű, bőgő, gadulka, buzuki / violin, double bass, gadulka, bouzouki
- ifj. VITÁNYI Iván harmonika, prímtambura, basszprím, bőgő, tapan / accordion, prim-tambura, bassprim, double bass, tapan

The Rece-Fice Ensemble was founded in 1992. Our aim - besides setting high standards in entertaining the dance-house audience-is not only to get acquainted with the folk music and dances of the peoples from the Balkans (Bulgaria, Greece, Macedonia, Thrace) and of South-Slavs (Serbs and Croats) living in Hungary, but also to cultivate and acquaint the Budapest audience with them. Some members of the band are from these backgrounds themselves, and others combine their music careers with studying Bulgarian or ethnography. When forming the ensemble, its members were partly beginners, partly musicians gaining experience in other music styles and groups. In recent years we have successfully performed on numerous occasions, from folk music festivals to balls, university clubs to folk pubs. We appeared on radio and TV, and contributed to the production of a number of records. We recorded a cassette of our own concert programme in 1993, and celebrated our 5th birthday with a 3-hour-long concert at the Almássy Téri Szabadidőközpont (Cultural Centre) on 15th December, 1997. While extending the repertoire continuously we strive for a more authentic performing style by discovering the specific features of different regions. To achieve this we try to find 'original' folk musicians still alive and existing archive material. We also do our best to acquire more and more original musical instruments or make them according to authentic designs. (One of our members is an instrument-maker and holder of the 'Young Master of Folk Arts' award.) We keep in touch with other bands of this style and regularly accompany the 'Zdravec' Bulgarian Folk Dance Group.
We ran our dance-house at the Almássy Téri Szabadidőközpont every Monday since 1993. In February 2000, we moved to the FÁKLYA KLUB (Budapest VI. Csengery u. 68; near to Oktogon square). One of our specialties is a Balkan dance workshop, given by a professional teacher. We have organised our 10-day folk dance camp every year since 1996, where the participants can become acquainted with the songs and dances of the peoples from the Balkans, and nationalities living in Hungary, with the help of guest bands and choreographers coming from different parts of the country and abroad.


Fontosabb szereplések, események

- 1993 -
Almássy téri Táncházunk megindulása 10 éves az Almássy tér Megjelenik első kazettánk
Bajai táncháztábor (Falkafolk együttessel közösen)
Bonyhádi Népzenei Találkozó II. díj
- 1994 -
Táncháztalálkozó lemezpályázat ("Otiąlo e malo mome")
TV felvétel (Zenelánc)
Táncháztalálkozó
Kaláka Folkfesztivál, Diósgyőr
- 1995 -
Táncháztalálkozó lemezpályázat (Zelen Orah)
Nemzetiségi Népzenei Gála
Táncháztalálkozó
Önálló est a Zdravec táncegyüttessel (Talentum műv. h.)
Pomázi Népzenei Találkozó
Vujicsics Tihamér Emlékfesztivál (Szentendre)
Mesterségek ünnepe (Zdravec táncegyüttessel)
- 1996 -
Táncháztalálkozó
Panijiri görög búcsú
Balkán hangja
Önálló est a Zdravec táncegyüttessel (Fonó)
- 1997 -
Matáv-Kaláka Fesztivál, Budapest
"Új Élő Népzene" lemezpályázat (Bánáti táncok)
Cirill és Metód ünnepe (Zdravec táncegyüttessel)
Európai Kisebbségek Fesztiválja, Baja (Zdravec táncegyüttessel)
Népzenei Gála, Eger
5 éves a Rece-Fice (Önálló est, Almássy tér)
- 1998 -
15 éves az Almássy tér Cirill és Metód ünnepe (Fonó; Zdravec táncegyüttessel.)

Diszkográfia:

1993 - Rece-Fice, Délszláv népzene (önálló kazetta) Union Kiadó, UK MK-002
1994 - Táncháztalálkozó '94 (Otiąlo e malo mome) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 001
1995 - Táncháztalálkozó '95 (Zelen Orah) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 002
1997 - Táncháztalálkozó '97 (Avar Panni: Horvát szamica-muzsika) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 004
Új élő népzene 2. (Bánáti táncok) Folk Műhely Alkotóközösség, FMVMCD 002
1999 - Új élő népzene 5. (Avar Panni: Baranyai dallamok szamicán) Folk Műhely Alkotóközösség, FMVMCD 00?
1999 - FAROST-LEMEZ, BAHIA Music , CDB-054
Táncháztalálkozó '99 (Sop-vidéki táncok) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 00?
2000 - RECE-FICE, Táncház 2000 BAHIA Music , MKB-084

Délszláv népzene 1993
RECE-FICE, DÉLSZLÁV NÉPZENE 1993 Ezt a kazettát a legegyszerűbb technikával készítettük: két mikrofonnal és egy szalagos magnóval, bármiféle utólagos kozmetika nélkül. Benne vannak az élő felvétel erényei és hibái: az együtt zenélés öröme éppúgy, mint a fiatal (alig egy éves) zenekar fésületlensége. A kazettán a népszerű dallamok mellett kevésbé ismert népdalok és saját feldolgozások is hallhatók.

A kazettáról meghallgatható szám:
Letölthető zenerészlet
Otąlo e malo mome

Táncház 2000RECE-FICE, Táncház 2000 Ez a kazetta, (a Rece-Fice együttes harmadik önálló anyaga) "tánc-centrikus": élő táncházi felvétel, otthoni táncolásra alkalmas szerkesztésben. Emellett természetesen célunk, hogy mind etnikailag, mind stílus, hangszerelés tekintetében minél színesebb, változatosabb képet mutathassunk a balkáni népek és a magyarországi nemzetiségek gazdag népzenei hagyományaiból, különösen azon részéből, amely a városi táncházakban (részben saját erőfeszítéseinknek köszönhetően) tovább él.


FAROST-LEMEZ

Rece-Fice CD Szándékunk az volt, hogy képet adjunk a balkáni népek és a magyarországi délszláv nemzetiségek gazdag népzenei hagyományairól, az egyes tájegységek és népcsoportok jellegzetes dallamai, játékstílusai segítségével. Törekedtünk arra is, hogy a számok segítségével bemutathatók legyenek a régió jellegzetes hangszerei, és hogy az archaikus dallamok és hangszerek mellett megszólaljanak a népzene újabb rétegeit tükröző modernebb hangszerelésű feldolgozások is. A hangszerek - és persze az együttes - történetét külön tanulmányban mutatjuk be, amely a CD-ROM sávon megtalálható.

A CD-n hallható számok:
Letölthető zenerészlet
"ROKOKO"

BÁNÁTI TÁNCOK (Logovac - Rukavica - Ficko)
ĆAPE
Bunyevác tánc
STARINSKO KOLO
Régi szlavóniai dallamok szamicán.
BARANYAI SOKÁC TÁNCOK
(Jabuke - Na dvi strane - Tanac-Ranče)
BARANYAI DALLAMOK SZAMICÁN
(Golubice, bela - Bećarac - Na dvi strane - Todore) ROKOKO Bunyevác tánc
KRÉTAI DALLAMOK
A görög népzene régebbi rétegeit mutatja be.
VINO PIJE MOJ DRAGAN
(Vino pije ... - Kupi mi, Babo ... - Tanac - Todore)
ČUMIČANKA
Újabb stílusú szerb kólók a "Radio Beograd"-ból ismert hangszerelésben
ZELEN ORAH
Vajdasági szerb népdal Szedlák Eszter gyűjtése után (Prigrevica, Vajdaság)
MOLDVAI ROMÁN TÁNCOK
(Ciobanaşul - Sîrbă de la podoleni)
SARENA RACSENICA
"Új stílusú" bolgár népzenei feldolgozás
TRÁK ÉNEKEK
Bulgáriai trák népdalok jellegzetes dudautánzó stílusban
SOP VIDÉKI TÁNCOK
(Kopanica - Dajcsovo - Sop hóró)
©IROK DUNAV
(©irok Dunav - Imala sam dilbera - Banatsko kolo - "Tončikino kolo")


A lemezen szereplő zenészek:

- Árkosi Szabolcs basszprím (2,3,4,5,7,16); harmonika (10,12,13); ének (9,11)
- Avar Panni prímtambura (2,5,7,9,16); brácstambura (3,10,12); gitár (8); bolgár tambura (13,15); szamica (2,4,6,7); ének (7,11,14)
- Deli Piroska ének (7,11,14); bőgő (3,10,12); brácstambura (2,4,5,7,9,16)
- Jablonkay Judit furulya (2,3,7,10,12); kaval (13,15); ének (2,5,7,11)
- Mag Tünde ének (2,5,7,11,14)
- Szick Edit hegedű (3,8,10,12,15); bőgő (2,4,5,7,9,16); ének (7,11)
- Tiszavári Ágnes ének (2,5,7,11,14,16); tapan (13,15); derbuka (8)
- ifj. Vitányi Iván (zenekarvezető) harmonika (2,4,5,7,10,13,); prímtambura (3,7,16); basszprím (9); bőgő (8,12,15); ének (2,9,7,11)

Vendégek:
- Roza Bancseva ének (14)
- Krucsay János (Magyar Dudazenekar) duda, ének (9)
- Orczi Géza (Zsarátnok) basszprímtambura(16)
- Perger László (Zsarátnok) csellótambura(16)


Önálló albumaink mellett néhány felvételünk antológiákon is szerepel:
-Táncháztalálkozó '94 (Otiąlo e malo mome) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 001
-Táncháztalálkozó '95 (Zelen Orah) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 002
-Táncháztalálkozó '97 (Avar Panni: Horvát szamica-muzsika) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 004
-Új élő népzene 2. (Bánáti táncok) Folk Műhely Alkotóközösség, FMVMCD 002
-Új élő népzene 5. (Avar Panni: Baranyai táncok szamicán) Folk Műhely Alkotóközösség, FMVMCD 005
-Táncháztalálkozó '99 (Sop-vidéki táncok) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 006
-Táncháztalálkozó 2000 (Mitro le mitro) Magyar Művelődési Intézet, MMI CD 006


A CD kiadója:
BAHIA MUSIC 1091 Budapest, Üllői út 23. Bahia Music
Tel/fax: (36-1) 217-43-54
URL: http://www.bahia.hu
E-mail: bahia@bahia.hu


Hangszerek

1 prímtambura
2 prímtambura
3 prímtambura
4 basszprím tambura
5 basszprím tambura
6 brácstambura
7 csellótambura
8 hegedű
9 bőgő
10 szerb furulyák
11 bolgár kaval
12 bolgár kaval
13 bolgártambura
14 gadulka
15 szamica
16 líra
17 duda
18 harmonika harmonika
19 tapan
20 derbuka
A hangszerek

 

A TAMBURÁK KIALAKULÁSÁRÓL, ŐSEIKRŐL

Šokadija tamburazenekar A mai tambura ősét már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is ismerték. Megtalálhatjuk Théba és Egyiptom képzőművészeti emlékein is, majd később az ógörögöknél, és a rómaiaknál is találkozhatunk ilyen hangszerekkel. A tamburák török közvetítéssel jutottak a Balkán félszigetre, (déli típus), majd onnan északra, szinte valamennyi szerbek illetve horvátok lakta területre (északi típus). Tőlük került át - részben a cigányok közvetítésével - a magyar népzenébe is, különösen a vegyes lakosságú területeken. (Somogy, Baranya, Bácska) A tamburások kezdetben egyedül, legfeljebb dobkísérettel játszottak. Játékukat saját maguk kísérték. Ezzel - a dudáéhoz hasonló - játékmóddal találkozhatunk a szamica esetében. ©okadija tamburazenekar Mohács, 1963 Joka SAJČAN, Ilija ČELINAC, Stipa BARAC, Luka DOBSAI, Đuro BARAC A XVIII. század végén, a XIX. század elején az "északi" területeken (Vajdaság, Szlavónia, stb., különösen a városokban) megindul a zenekari muzsikálás fejlődése, és a játékstílus átalakulása. Ez a tambura átalakulásá-val jár. A zenekari hang-zás igényeinek megfelelően új hangszertípu-sok alakulnak ki. Ezek hangolása, funkci-ója és méretei a mai formában csak a második világháború után, részben intézményesített módon kristályosodott ki. Az "igazi tamburazenekar" felállása, hangszerei tehát tudománytörténeti viszonylatban meglehetősen új keletűek. Ez az úgynevezett "Szerémségi Tambura-család", kialakulását tekintve maximum 150 éves. A vonós cigánybandák mintá-jára kialakultak a szólamszerepek: eszerint a fődallamot, a prímet a prímás játszotta prímtamburán. (A terctambu-rásnak is ugyanolyan a tamburája, csak ő az adott dallam tercét játssza). A ritmusszekció itt is ugyanúgy, mint a vo-nósbandákban bőgő és kontra: tehát tamburabőgő és brácstambura. A vonósbandák cimbalmát helyettesítendő, a dallamokat variációs betétekkel, futamokkal, a hangzást dúsító ellenszólamokkal a basszprímtamburák és csellótamburák látják el. A tamburákat minden esetben pengetővel szólaltatják meg. A tamburazenekarok gyakran más hangszerekkel (harmonika, hegedű) bővülnek.

FÚVÓS HANGSZEREK

A dudákról

A dudák az összes, lemezünk tárgyát képező népcsoport körében igen elterjedtek. Alapvetően két fajtáját ismerik erre: a "kéthangút", és a "háromhangút". A kéthangú dudákon egy dallamsíp és egy bordó- (az alaphangnál általában két oktávval mélyebb, állandóan szóló) síp van. Ezek két külön sípszárban vannak. (Elvétve akad olyan is, amelyen a bordó hiányzik, csupán egyetlen dallamsíp van. A fenti logika szerint ezt "egyhangúnak" nevezhetnénk). A háromhangúaknál a dallamsíp mellett megtalálható a kontrasíp, amely az alaphangot, és annál egy kvarttal mélyebbet szólaltat meg (dó, szó). A bordó természetesen itt is megvan. A dallamsíp és kontra közös, "dupla" sípszárban van. ("Dipla"). Ebbe a típusba tartozik a magyar duda is. Bulgária egész területén Makedóniában és Szerbia délibb vidékein a kéthangú terjedt el, kisebb formai és hangmagasságbeli eltérésekkel: A rodopei duda kb. egy kvarttal, vagy kvinttel mélyebb. A bolgár dudák sípszára egyenes, a makedónoké és a szerbeké hajlított, esetenként tülök is lehet rajta, ami a bolgároknál hiányzik. A háromhangú dudát használnak a horvátok (kivéve a drávamentiek), és a vajdasági szerbek. Ezek a dudák a magyarnál mélyebb hangúak (alaphangjuk E vagy F, esetleg D). Hangterjedelmük kisebb, nincs rajtuk bolhaluk, és tülök helyett gyakran fából faragott pipájuk van. A lemezen hallható duda magyar duda. Sárosi Bálint mohács-szigeti gyűjtésében viszont, Bárác György háromhangú sokác dudán játszik, aminek hangja ennél egy kvarttal mélyebb.

Kaval

A bolgár és makedón népzenében igen elterjedt népi hangszerek egyike ez a fából készült fúvós hangszer. A befújt levegő valamilyen éles peremnek ütközik neki, és ettől szólal meg a hangszer. Ebbe a csoportba tartozik a furulya és a harántfuvola is, csak köztük az a különbség, hogy a furulyának sípja van, míg a fuvolának nincsen. A kaval egy üres cső, tehát sípja ugyanúgy nincsen, mint a fuvolának. Ezért tehát joggal gondolhatnánk azt, hogy a kaval a fuvola őse. Ez azonban nem így van. A kaval perzsa eredetű hangszer és arab közvetítéssel jutott el a Balkán félszigetre, majd Bulgáriába. Létezik arab rokona is a nei , ami még ősibb formában őrződött meg. Ezzel szemben a fuvola Közép-Ázsiából származik. A kaval neve török eredetű. A hangszer egy fából készült, három részre szedhető - a részeket törökül eknek hívják - hosszú, henger alakú cső. A felső részén van a perem, ami általában csontból vagy keményfából készül, és igen gazdagon díszített. A középső harmadban található az a nyolc lyuk, amin a kavalos játszik. Az alsó harmadban van négy olyan lyuk, amit nem fognak le, hanem a középső rész alsó hangjainak magasságát adja meg. Ezeket a lyukakat a kavalosok az 'ördög lyukainak' nevezik. A hangszer alaphangjának magasságát a cső hossza adja meg. Létezik A, B, C, D és E alap-hangú kaval. Zenekarban leggyakrabban a C alaphangút használják, de közkedvelt a D és az A is. A B kavalt nagyon mély hangú énekesek kísérésére használják. A kaval oktávváltós hangszer, két oktáv és egy kvint játszható ki rajta, ez három átfújást jelent. A fölső regisztert, az utolsó kvintet 'kaba'-nak nevezik, és ennek félüveghang szerű tónusa (flageolett) nagyon jellemző a kavalra. Kromatikus hangszer, így technikailag igen gyorsan lehet rajta játszani, és könnyű rajta a hangnemváltás is. Meg kell azonban jegyezni, hogy megszólaltatása első alkalommal szinte lehetetlen. Ezeknek a kavaloknak inkább csak névrokona a román és a moldvai kaval, melyek ugyanis nem kromatikus skálájúak, és sípjuk is van. A két típus közti átmenetet képviseli a cevara, amely Szerbiában használatos. Hossza kb. 85 cm, hét első és egy hátsó lyukkal. Ezen is megvannak az alsó lyukak, amelyeken nem játszanak, csupán a jellegzetes fátyolos hang létrehozására szolgálnak. Természetesen ezek rokonait is megtaláljuk Bulgáriában. (zapusen 'bedugaszolt' kaval) Bulgária területén, Trákiában, Dobrudzsában és Ludogoriében híres kavaliskolák találhatók.

Zurna

ZurnaBár lemezünkön még utalás szintjén sem szerepel, a teljesség kedvéért - közkedveltsége és elterjedtsége miatt is - meg kell említeni. A zurna (töröksíp) fából készül, végig kónuszos csöve kiszélesedő korpuszban végződik. Az oboáéhoz hasonló kettős nád segítségével szólaltatják meg. Hangterjedelme nem túl nagy: skálája diatonikus, oktávváltót nem alkalmaznak. Hangja rendkívül erős. (Pece ATANASOVSKI zenekarának vendégszereplése alkalmával a zurnás a Budapest Sportcsarnok küzdőterén erősítés nélkül játszott). A zurnások gyakran körlégzést alkalmaznak, ami lehetővé teszi, hogy a hangszer megszakítás nélkül szóljon. Dalmáciában és Isztrián is ismerik, ahol "sopile" -nek hívják, és templomban is használják. Általában duóban játszanak, ami a hangerő mellett azért is különös élmény, mert ezeket a hangszereket nem nagyon igyekeznek összehangolni. Igaz, nem is igen lehetne, mert a lyukak helyét gyakran elméleti megfontolások helyett a játékos kezének méretei alapján határozzák meg.

Furulyák

DvojniceA furulyák mindenhol a pásztorok közkedvelt hangszerei. Fúvókával ellátott, hengeres, csövű fúvós hangszer. Elöl hat luk található, a hetedik, hátsó gyakran hiányzik. Alapvetően két féle méretben használják: A "hosszú" kb. 70 cm hosszú, míg a "rövid" hossza 20...25 cm között van. Neve szerbül frula, svirala, svirajka, duduk, duduče, bolgárul svirka, vagy duduk. Ezek a nevek a svirati, svirja '(hangszeren) játszik' igéből származnak, illetve a "dünnyögő" játéktechnikát utánzó hangalakok ('tutul'). Újabban inkább a rövidebbet használják, ez ugyanis éles hangja révén alkalmas zenekarban való játékra, tánckíséretre is, míg a hosszút inkább a pásztorok használták a maguk szórakoztatására. dvojnice A furulya különleges változata a főleg szerbek által használt dvojnice (kettős furulya). Ez tulajdonképpen két furulya "egybeépítve", egy fából kifaragva. Hossza kb. 30 cm. A játékos az egyik kezével az egyik oldalon játssza a prímet, a másikon a másik kezével a dallam tercét. Ennek megfelelően a baloldalon négy, a jobb oldalon pedig három lyuk található. E hangszer bolgár megfelelője a dvojanka, melynek azonban csak egyik sípszárán játszanak dallamot, a másik - bordó jelleggel - egyetlen hangot ad. Elterjedési területe dél-nyugat-Szerbia, illetve észak-nyugat-Bulgária.

VONÓS HANGSZEREK

Gadulka

Majdnem egész Bulgáriában elterjedt, igen ősi formát őrző népi hangszer. Neve ószláv eredetű, jelentése 'hang', 'játszani', 'szólni'. Hívják még guszlának, kemánénak és kiskilnek. Közép-Ázsiából származik és hűen őrzi az onnan származó vonós hangszerek legjellemzőbb vonásait: három húrja van; teste csepp alakú; hangolókulcsai nem oldalra, hanem hátrafelé néznek. Családjában nincs egyedül, ismertek rokonai: a délszláv lirica, lierica, az orosz gudok, a lengyel genszle és a krétai líra. Nyugat-Európai leszármazottja a fidula, amiből a későbbi viola d' amour lett. A gadulka vonós hangszer. Teste keményfából, rezonáló fedőlapja pedig fenyőfából készül. A testet és a fedőlapot, úgy, ahogy a hegedűnél is, egy kis fenyőfa rúd, a lélek köti össze. Ez adja át a keletkezett rezgést, és ez tart ellen a nagy húrnyomásnak is, így a tető nem roppan össze. A Húrok a kulcsoktól a húrtartó lábig érnek, és igen lényeges, hogy nem a fogólaphoz vannak közel, - úgy mint a hegedűnél - hanem a levegőben, a térben lépcsősen helyezkednek el. Ez azért fontos, mert a húrok az ujjak érintésétől, nem pedig a fogólapra nyomástól szólalnak meg, így különösen éles és tiszta félüveghang szerű hangon szólal meg a hangszer. Eredetileg a gadulka három húros. Hangolása igen egyszerű, mai formájában az alaphang /A/, ennek kvintje /E/, és az alaphangra egy oktáv /A/, de létezik tiszta kvart hangolása is. A gadulka sajátos hangzását biztosítják a le nem fogható zengőhúrok. Ezekből általában tíz van és kromatikusan vannak hangolva. Amikor egy hang a főhúrokon megszólal, vele együtt az összes felhangjai elkezdenek zengeni. Így a hangszer nagyon telt és meleghangzású lesz, a hallgató elé idézi a hegyek tiszta hangzását. Bulgária egész területén ismertek a klasszikus zenekarok mintájára működő gadulkazenekarok. Egy ilyen együttes különböző méretű és hangmagasságú gadulka szerű hangszerből áll össze. Ez a hangzásvilág már a feldolgozott népzene, a műzene körébe tartozik.

Líra

A ma Görögországban használt líráknak semmi közük nincsen ókori névrokonukhoz. Kétféle lírát ismernek és használnak a görögök; egy körte alakút és egy elnyúltabb formájút. A körte alakút krétai lírának nevezik. Használják a szigeteken (Kréta, Dodekanisza) és Észak-Görögorszában (Makedónia, Trákia). Mind a kétfajta hangszer vonós, és úgy, mint a gadulka Közép-Ázsiaból ered. A krétai líra alakjában és játéktechnikájában is nagyon hasonlít a gadulkára. Három húrja van és ezek a térben lépcsősen helyezkednek el, így a lírás nem tudja a húrokat a fogólaphoz szorítani, hanem a körmeivel csak érinti azokat, így egyfajta éles, üveghangszerű színezetet kapnak a megszólaltatott hangok. A húrok kvint távolságra vannak egymástól (re-la-mi vagy D-A-E), de régebben törökösen, kvint és egy kvart (re-la-re vagy D-A-D) távolságban hangolták a hangszert. Ez az utóbbi hangolás is hasonlóságot mutat a gadulkáéval, csak a gadulka más hangmagsságban van. A krétai lírának - a gadulkával ellentétben - nincsenek a dallamot kísérő zengőhúrjai. A lírás, ha ülve játszik a hangszerét a bal lábára támasztja, ha pedig állva, akkor az övébe dugja. Sokszor a zenész egyedül játszik, de kísérheti dob is (derbuka). Régebben lanttal, tamburával, buzukival is szólhatott együtt, de ma már nagyzenekar is kísérheti. Így hangzása sokkal populárisabbá válik. Európai hangszertörténeti folytatásaként érdemes megemlíteni a 12-15. századi vielle a archet-t és a 17. században igen elterjedt viola de braccio-t. A lírák másik fajtája a pontoszi líra. Használják a pontoszi törökök és a kaukázusi grúzok, de elterjedt Kisázsia bizonyos területein. Az utóbbi lírákat nevezik kappadókia líráknak, ami a pontoszi líránál nagyobb, és létezik még a kemanesz, mely a család legnagyobb tagja. Ez a hangszer hathúros és a fogólapja alatt másik hat zengőhúr található. Érdekes, hogy míg a gadulkának a teste más, mint a kemaneszé, úgy a burdontechnika alkalmazása mind a két hangszernél jelen van, és mégis a gadulkát is kemanesznek nevezik bizonyos területeken. A pontoszi líra úgy, mint családjának többi tagja háromhúros hangszer, és a húrjai kvart távolságra vannak egymástól. Régebben a húrok bélből vagy selyemből készültek, ami azért volt lehetséges, mert ennél a hangszernél a húrokat a fogólaphoz nyomva játszanak és így sokkal kisebb feszítés is elég a húrok megszólaltatásához. Ezért is lehetséges az, hogy a lírajátékos a dallamot játszva egyidejűleg ugyanazon az ujjával a szomszédos húrt is lefogja, így a dallamot egy kvarttal feljebb kíséri. Ez az ősi ellenpontozott kíséret ahelyett, hogy megtörné, inkább felerősíti a líra és általában a pontoszi zene egyhangúságát, monotonitását. Ez a monoton jelleg nem negatív tulajdonsága a zenének, hanem ez adja meg sajátos karakterét és különleges feszültségét. A lírás egyedül játszik, kíséret nélkül, de ritkán esküvőkön, bálokon, búcsúkban vagy táncosok kísérésekor két, három hangszer szól egyszerre, hiszen a tömegben szükség van a nagyobb hangerőre. Ennek a lírának is vannak leszármazottai az európai hangszertörténetben. Ilyen például a táncmesterhegedű, amit a 17. századtól használtak. Ezt a hangszert franciául pochette-nek hívják, ami a francia poche 'zseb' szóból származik, és a tánc kísérésének speciális hangszere volt. Valószínűleg a szó arra utal, hogy a hangszer olyan kicsi volt, hogy a zenész a dolga végeztével a hangszerét egyszerűen csak fogta és zsebrevágta.

Hegedű, nagybőgő

Talán fölöslegesnek tűnhet ezekről a hangszerekről akár egy szót is szólni, hiszen mindenki tudja, hogyan néz ki egy nagybőgő vagy egy hegedű, de azt talán kevesebben tudják, hogy honnan származnak ezek a hangszerek. Eddig beszéltünk a gadulkáról, a lírák különböző fajtáiról és megállapítottuk, hogy ezek a hangszerek Közép-Ázsiából származnak, hiszen magukon viselik az összes olyan jegyet, ami az onnan eredő hangszerekre igaz. Testük körte vagy hosszúkás alakú és egy fából faragták őket. Jellemző jegyük, hogy a hangolókulcsaik nem oldalra, hanem hátra vagy előrefele állnak. Ez az egyik ág. A másik ág őse az Észak-nyugat-Afrikából származó és ott még ma is ismert rebab, aminek a teste körte alakú, de hangolókulcsai oldalra állnak és az ezeket tartó fej pedig hátrafelé törik. A hangszer rezonáló része bőrből készül. Valószínűleg a rebab az őse az európai rebecnek, aminek azonban fedőlapja már nem bőrből, hanem fából készült és kulcsszekrénye már nem törik hátra. A lírák folytatása az európában fidulának nevezett hangszer. A fidula a 12-15. században fejlődésnek indult. Először a hangszert már nem egy fából faragták, hanem a nyakat külön illesztették a testbe, azután elkezdtek kávát építeni a test köré, aminek következménye az lett, hogy célszerűvé vált a testet hátlapból, fedőlapból, és kávából összerakni. Majd a testet a vonózás könnyítésére középen elkarcsúsították. Ez a középkori fidula a 16. századra eltűnik, és csak mint népi hangszer él tovább Kelet-Csehország és Nyugat-Morvaország területén. A hegedű kulcsait - melyek oldalra néznek - és csigájának jellegét a rebectől vette át. A 16. században megjelent egy új hangszercsalád, a violák. Ez a hangszercsoport már egyesíti magában a fidula és a rebec már korábban említett sajátosságait, és tulajdonképpen a mai hegedű és nagybőgő formáját már magában rejti. Ami változás az óta ezeken a hangszereken történt már mindenki számára belátható. A Közép-Ázsiából származó vonós hangszerekre jellemző még, hogy játék közben nem az állukhoz helyezik őket, hanem függőlegesen tarják hangszerüket. Ezzel a technikával a hangszer sokkal erősebben szól. A violák között is először a viola da gamba alakul ki, amit minden esetben - még ha a hangszer kisebb méretű volt akkor is - a térdük közé szorítva tartottak. Ezen hangszerek bizonyos típusaira jellemző volt a csapott váll. A másik típusú violákat elkezdték az álluk alá szorítani. Nevüket is innen kapták. Ők a kézben tartott violák, a viola da braccio-k. Ez a hangszer a hegedű közvetlen őse. A zenekari hangzásban szükség volt a basszus szólam erősítésére, így nagyobb testű és mélyebb hangú hangszereket építettek, amelyek képesek voltak a gamba szólamok alá lépni egy teljes oktávval. Ezekből a mélyhangú viola da gambákból, a basse de viola-kból alakult ki valószínűleg a nagybőgő, bár e hangszer eredete még teljesen nem tisztázott. Nemcsak a hegedű, hanem a brácsa és a cselló is a viola da braccio-ból származik. Ezeknek a hangszereknek a 19. századra szabványosodott a méretük, és alakult ki a végső formájuk. Végül megállapíthatjuk, hogy a képen látható vonóshangszerek, bár ma már nem sorolják őket egy hangszercsaládhoz, mégis szegről-végről rokonok, és bár a líra és a gadulka is ük-ükapja lehetne a hegedűnek hangzásvilágukban legalább annyi izgalom és szépség rejlik, és a rajtuk való játék és annak technikája is igen komoly feladat és egyáltalán nem lebecsülendő.

Vonó

Ma már természetes dolog, hogy a zenekarok nagy része vonós hangszerekből áll, de az már kevésbé köztudott dolog, hogy a vonó a hegedű vagy vonós hangszerek mellett legalább olyan fontos kellék, vagy talán még fontosabb. Ezzel az egy "fadarabbal" szólal meg a hangszer, és ha ez fadarab nem jó akkor a játék nehézkessé válik, és sok esetben a hangszer hangján is ront. A vonó két fő részből áll a szőrből, ami általában lófarokból készül és a fa részből, a pálcából. A vonó másik fontos része a kápa, amelybe becsatlakozik a szőr, és ezzel feszítik is meg azt. A kápa súlya nagyon fontos, hiszen ez határozza meg a vonó súlypontját. A vonók formáját és súlyát nagyrészt az adott hangszer húrjainak feszessége, és a hangszer tartása határozza meg. Régebben nagyobb ívük volt, általában rugalmas fából (pl. som) készültek. Sok vonó szőrének feszességét a hüvelykujj nyomásának erősségével szabályozzák. Van vonó, melyet a tenyérbe fektetnek (pl. nagybőgő vonó), lehet kifordított vagy befordított kézzel, tenyérrel játszani. Talán ennyi ízelítőnek elég lesz.

PENGETŐS HANGSZEREK

Tambura Samica

id. Kovács Antal zenekaraA szó jelentése: magányos, egyedül álló. (Özvegyasszonyt is jelent). Az egyik legrégibb, délszláv területeken használt tamburafajta. Valaha Magyarország területén is használták, ma azonban inkább csak Szlavóniában, Likában és a Vajdaságban találkozhatunk vele. E hangszernél kár volna bármiféle szabványos méretet vagy hangolást keresni, mint mondjuk a vonósoknál, vagy - újabban - a tamburáknál. Inkább a dudáknál megmutatkozó sokféleség jellemzi: hagyományosan nincs két egyforma szamica. (A legutóbbi időkben a szamica is kezd zenekari hangszerré válni, - ahogy a duda is - ezért szükségképpen bizonyos szabványosítási törekvések figyelhetők meg méretben és hangolásban egyaránt.) A szamicák hangolását a helybeli énekesek hangterjedelme, méretét a rendelkezésre álló faanyag, és - pásztorhangszer lévén - a tarisznya mérete határozta meg. Egy azonban biztos: a szamicának négy húrja van, amelyeket egyszerre szólaltatnak meg. Ebben hasonlít a citerához is, de egyéb sajátosságai miatt inkább a duda játékával rokon. A szamica diatonikus hangszer, tehát félhangok nincsenek rajta. Kezdetben bélből készült "kötéseket" alkalmaztak bundok helyett, melyeket találomra helyeztek el, esetleg tologattak is, attól függően, hogy az adott dallam éppen mit kívánt. Később általánossá vált a dúr skála, azonban többnyire leszállított hetedik fokkal. A zengő húrok funkciója eltér a citeráétól, ezeken ugyanis különböző hangokat fognak le, amelyek a dallammal együtt akkordot alkotnak. Többnyire 1. és 5. fokot használnak, csak az újabb stílusú, nagyobb hangterjedelmű dallamoknál fordul elő a 4. fok.

Tamburabőgő

Funkciójában, méretében és felépítésében is nagyjából megegyezik a vonós bőgővel, de ez bundozva van. Igen kemény fém húrok vannak rajta, - rendszerint négy - hangolásuk egy hanggal magasabb, mint a vonós bőgőké. Lába alacsony, a fogólap nem nyúlik a tető fölé. A tamburabőgőn pengetővel játszanak, ezért - a többi tamburához hasonlóan - ezen is megtalálhatjuk a keményfa furnérból készült koptatót.

A pengetőről

A pengető régebben szaruból készült, formája hosszú téglalap volt, melynek a sarkával pengettek. Manapság több irányzat létezik: Egyesek a gyári gitárpengetőkre esküsznek, mások különböző műanyagokból készítik el saját spéci pengetőjüket, ami az egész lágytól a kőkeményig bármilyen lehet. Felhasználható hozzá mosószeres flakon, modellrepülő légcsavar, horvátországi útjelző oszlop (a magyar nem jó, az állítólag másképp kopik), valamint mezőgazdasági gépek műanyag csapágyai. A tamburabőgő pengetője különlegesen kikészített kétrétegű bőrdarab. (Persze a bőgősök közt is akad, aki másra esküszik). A pengető használata népcsoportonként is eltérő lehet, például a cigányok inkább hátul pengetnek puha pengetővel (flakon), míg a sokácok elöl, a nyakhoz közel, és kemény, hosszúkás pengetővel (útjelző oszlop). A pengető hatásai ellen védi a tambura fenyőfa tetejét a keményfából készült intarzia, a "koptató", ami azonban általában nem lehet elég nagy ahhoz, előtte, mögötte, vagy mellette ne kaparják ki mégis a tetőt.

ÜTŐSÖK (dobok)

A dobok szerepe a balkáni népek zenéjében rendkívül jelentős. A hagyományos felállásban általában egy szólóhangszer és egy dob játszik. A szólóhangszer lehet vonós (gadulka, líra), fúvós (duda, kaval, zurna), vagy pengetős (tambura, szaz, lauto stb.). (A zurnások és kavalosok gyakran ketten játszanak, ilyenkor az egyik az alaphangot játssza hosszan kitartva, amivel a duda bordósípját helyettesíti). A nagyobb zenekarok (és velük a terckíséret meg a harmóniák) csak újabban terjedtek el. Zenekari szempontból tehát a dobok nagyon fontos hangszerek, hiszen a hagyományos népzenében nagybőgőt abszolút nem, és tamburát, is csak bizonyos területeken használnak (ezen is inkább dallamot játszanak, bordókísérettel), így a kíséret feladata teljes egészében a dobosokra hárul, akik változatos, improvizatív variációkkal igyekeznek is ennek eleget tenni. Egy jó tapanos játékára a táncosok órákig el tudnak táncolni.

Tapan

A tapan egy kétfenekű dob, a teste fából készül, amire - mindkét oldalán - fagyűrű vagy karima segítségével bőr van kifeszítve. Egyik felét egy fadarabbal, bunkóval verik, ami általában a kísért dallam hangsúlyos hangjait, az egyeket adja, míg a másik felét egy vékony vesszővel ütik, ami szabadon variálhat az adott ritmuson belül. (Persze a bunkóval is variálhat a tapanos.)


HANGOSÍTÓ RENDSZERÜNK:

MIKROFONOK:

ÉNEK:
2 db SHURE SM-58
2 db SHURE 565-SD

HANGSZER:
2 db AKG D-190 E
1 db AKG D-222
1 db UHER M-538
2 db JEFE AVL-1900
3 db NoName dinamikus mikrofon
1 db akusztikus pick-up bőgőhöz (saját fejlesztés)

TÉRMIKROFON:
1 db UHER M655 (stereo)
2 db AKAI ACM-50

KEVERŐPULT:

  • 16/2 – 16 csatorna (mic/line) + 2 line in, stereo eff.ret.;
    csatornánként 3 hangszín, direct out, monitor, effekt
  • 8/2 – 8 csatorna (mic/line) + 2 stereo eff.ret.;
    csatornánként 4 hangszín, direct out, monitor, effekt

gémes mikrofonállványok
25 m csoportkábel
2 db Di-box (trafó)

P.A.:

ERŐSÍTŐK:
QUAD 405 (utánépített); 2 × 40 W sin
FÜLEKI; 2 × 120 W sin

HANGFAL (kb 2×300 W zenei, kb 100 dB/m/W):