A Bákó megyei Diószénben születtem, Romániában. Édesapám Petrás Vazul, édesanyám Miklós Nyica. Mindketten tősgyökeres, moldvai csángó földművesek. Nyolcan vagyunk testvérek. Három öcsém és négy húgom van. Iskoláimat hat évesen, Diószénben kezdtem. Ekkor találkoztam először a román nyelvvel. Ott elvégezve a tíz osztályt, Hétfaluban folytattam tanulmányaimat egy szakmunkás képzőben, amelyet kitűntetéssel végeztem, mint elektroműszerész. Munkába álltam, és mellette a brassói népfőiskolán, a grafika szakon Klement Béla osztályában tanultam három évig.

Esti tagozaton elvégeztem a gimnáziumot, sikerrel tettem érettségit. Egy hétfalui gyárban dolgoztam mint dekoratőr. Színházi plakátjaim országos első helyezést kaptak egy akkoriban rendezett grafikai versenyen. 1988-ban kényszerűségből önálló lettem, és kizárólag festésből, rajzolásból tartottam fenn egyedül az akkor már 8 illetve 10 éves gyermekemet, lakást vásároltam Hétfaluban.

1990 nyarán jöttem először Magyarországra egy csángó küldöttség tagja ként, Domokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. Az ünnepségen többen meglátták Péter bácsinak készített rajzaimat. Ezek közül valaki meghívott a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe tanulni. Ekkor kezdtem írást-olvasást tanulni magyarul. 91 szeptemberében már a Magyar Iparművészeti Egyetem (akkor még főiskola) hallgatója voltam kerámia szakon. 95-ben jelesen diplomáztam Csekovszky Árpád növendéke ként. Azonnal felvételt nyertem a Mester Képzőre is, amelyet azután kitüntetéssel végeztem. Három és fél méter magas, két méter széles, közel életnagyságú, öt alakos, mázatlan kerámia, diplomamunkám a dévai Ferences Kolostor kerengőjében áll ma is.

1997-ben volt az első önálló, jelentősebb kiállításom Zuglóban, ezt követően Százhalombattán, amelyet eddig több mint 90 követett a fővárosban és szerte az országban. Százhalombattán ez év augusztus huszadikán ötödször nyílt kiállításom. Ezeken túl kiállítottam Olaszországban öt alkalommal, Franciaországban két alkalommal, nemrég tértem haza Torontóból. Meghívásom van Rómába és az Egyesült Államok több városába. Budapesten négy, vidéken, határon belül és túl legalább nyolc köztéri munkám, Sitkén, Százhalombattán és Száron egy-egy keresztutam áll.

 1990 óta folyamatosan és aktívan veszek részt a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. Hét, mint hét énekelek csángó népdalokat különféle kulturális és nemzeti rendezvényeken, rádió vagy televízió stúdiókban.

2001 tavaszán telket vásároltam Pomáz külterületén a Mesélő nyugati lejtőjén. Bár igen szerény körülmények között, de már benne lakunk a még építés félben lévő házunkban, és a kicsiny, de végre saját műtermemben dolgozhatok, amely már véglegessé fejleszthető állapotban van.