Nevem Kökény Richárd. 1974. április 22-én születtem, Jászberényben. Gyermekkoromat Jászapátin töltöttem. Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem 1992-ben, mely után megszereztem az alapfokú "C" kategóriás néptánc oktatói képesítést.
Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatója vagyok néptánc pedagógus szakon. Hat évesen kezdtem táncolni a Jászapáti Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjában Kökény Erzsébet vezetése alatt, majd 14 évesen a Bakonyi István által vezetett felnőtt csoportban.
Ez idő alatt kerültem közelebbi kapcsolatba a Kárpát-medence autentikus néptáncaival és belekóstoltam az erdélyi román férfitáncokba is. 1988-tól kezdtem tanítani az utánpótlás csoportokban. 1989-ben a Szarvason megrendezett I. Országos Gyermek Szólótánc Fesztiválon "Bokrétás táncos" címet nyertem 'haidau' eltáncolásáért. Szóló táncosként ez volt az első elismerésem.
1990 augusztusában továbbképzésre jelentkeztem a Magyar Állami Népi Együttes Néptánc Stúdiójába, melyet Tímár Sándor vezetett. Célom az volt hogy a megszerzett tapasztalatokat átadhassam táncosaimnak. Közben felvételt nyertem a Magyar Állami Népi Együttes tánckarába. Így már több mint 8 éve vagyok az együttes tagja. Többször volt lehetőségem szóló táncosi feladatok megvalósítására.
Ez alatt az idő alatt a békéscsabai Szólótánc Fesztiválon egymás után háromszor nyertem el az "Aranysarkantyús táncos" címet, amely már együtt jár az "Örökös Aranysarkantyús táncos" címmel is. Szerencsés ismeretek révén a Kis-Bihari Táncegyüttesben Foltin Jolánnal, Neuwirth Annamáriával és Zsuráfszki Zoltánnal dolgozhattam együtt, a Csepel táncegyüttesnél pedig Varga Edittel és Varga Zoltánnal. 1992-ben Százhalombattán a Fiatal Koreográfusok Versenyére "Apáról fiúra…" c. koreográfiámmal neveztem, mely a hagyományozódásról és annak fokozatos eltűnéséről szól. A Jászapáti Néptáncegyüttes előadásában került bemutatásra, melyet a zsűri előadói és koreográfusi különdíjjal jutalmazott.
1994-ben a Művelődési Minisztérium "Népművészet Ifjú Mestere" címmel tüntetett ki. Az utóbbi három évben Farkas Zoltán meghívására a Kodály Táncműhely tagjaként új oldalait ismerhettem meg a néptánc mai színpadra formálásának. A Csepel Táncegyüttesnek kalocsai, sárközi és rábaközi anyagokból, valamint a galga-menti Zsámbok tánchagyományaiból készítettem koreográfiákat Majorosi Mariannával közösen.
1996 óta a Mihályi Gábor vezetése alatt álló szolnoki Tisza Táncegyüttes művészeti asszisztense vagyok. Ez a pedagógiai munka, folyamatos önfejlesztést igényel, mely színpadi előadói tevékenységemre is nagy hatással van.
A felsoroltakon kívül két évig voltam a Jászapáti Néptáncegyüttes művészeti vezetője. Ebben a műhelyben saját táncaim mellett régi klasszikus koreográfiákat is felújítottam és meghívtam más alkotókat is. A csoport eljutott a Ki Mit Tud? Országos válogatójáig, az új minősítési rendszerben pedig egy ponttal maradt el a "Kiváló Együttes" címtől. Budapesten az angyalföldi Gyermekház Vadrózsa és Vadvirág Táncegyüttesekben is készítettem táncokat. A Magyar Állami Népi Együttesben Mihályi Gábor felkérésére két műsorában vettem részt eredeti anyagok feldolgozásában, betanításában és színpadra állításában. A "Régen volt, soká lesz…" c. műsorban jászsági oláhos és gombostelki román, A "Virágozzál cédrusfa levelen…" c. műsorban pedig sárközi és rábaközi tánchagyományok színpadra állításában vettem részt. Ő ajánlotta fel a Tisza Táncegyüttes művészeti asszisztensi posztját, melyet az óta is betöltök. Ebben az együttesben lehetőségem nyílik a koreografálásra is. Többnyire eredeti anyagok színpadra állításával foglalkozom és igyekszem saját gondolataimat beleszőni a táncaimba.
Közös munka eredményeképpen jött létre a "Valahol, valamikor…" c. koreográfia, melyet Sue Foy-jal és Mihályi Gáborral együtt készítettünk. Ez a mű az 1997-es szolnoki Néptánc Fesztivál koreográfusi első díját és a fesztivál nagydíját nyerte el. 1998 őszén pedig a "Straîna" című munkám nyert koreográfiai különdíjat, melyet a Tisza Táncegyüttes mutatott be.
Ez év elejétől a Magyar Állami Népi Együttes tánckarának férfi asszisztensi feladatainak ellátására kértek fel. Munkáimat rendszeresen kiegészítik különböző gyűjtő utak Ilyenek voltak például a szanyi , zsámboki, eleki és széki útjaim. Erdélyben, Erdőcsinádon, a széki falvak hagyományőrző táncosainak találkozóján járva marossárpataki, vajdaszentiványi és gernyeszegi táncokat gyűjtve. Szerencsére a fővárosban is eljutnak az adatközlő paraszttáncosok, így lehetőségem volt rá hogy a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézettel közösen vagy egyénileg is készíthessek gyűjtéseket. Ezeket a már korábban felgyűjtött táncokkal összevetve, szakirodalom és audio-vizuális anyagok bevonásával együtt használom fel színpadi munkáimhoz. Jövőbeli terveim között szerepel a MTA gyűjtései során felfedezett gyermekjátékok újragyűjtése, feldolgozása valamint a MTA segítségével az akadémiai gyűjtések jegyzőkönyveinek újrahitelesítése.
Kötelességemnek érzem, hogy a saját régióm tánckultúrájának újraélesztésében is aktív és produktív részt vállaljak. Feladatomnak érzem még a keleti határszélen fekvő, Békés megyei román nemzetiségi falu, Elek tánckultúrájának feldolgozását, amihez barátom Gál László segítségét kértem. Az elkövetkezendő évekre tervezett három koreográfiáim, melyek mind egy-egy tájegységen belül elhelyezkedő régió tánckultúráját mutatják be: Elek, Marossárpatak, Rábaköz és Bag táncéletéből egy-egy táncszvitt. A távolabbi jövő lehetőségeként a Kárpát-medence táncait felhasználva, színpadi körülmények között egy magyar népmesét szeretnék megvalósítani táncszínházi megfogalmazásban. Majorosi Mariannával együtt néptáncot tanítok az amatőr csoportoktól a hivatásos táncosokig mindenkinek.

Cím: Magyar Állami Népi Együttes
1011 Budapest, Corvin tér 8.
Tel: 06-1-201-5017