WWW.FOLKINFO.HU
Agócs Gergely népzenész - Budapest
 

 

Agócs Gergely vagyok, 1969. október 27.-én születtem a felvidéki Érsekújváron, de oda csak "születni voltam". Szűkebb pátriámnak Fülek városát és annak közvetlen környékét tekintem, itt éltem le gyerekkorom legnagyobb részét. A népzene iránti érdeklődésem is itt bontakozott ki. Tizenhat évesen mentem el először gyűjteni, és azóta kb. 600 órányi felvételt sikerült rögzítenem.
A gyűjtések légköre alakította ki bennem a késztetést a folklórban való elmélyülésre, a nóták, a táncok megtanulására, a hangszeres muzsikálásra. 1987-ben a kassai Csámborgó zenekar tagjaként kezdtem el muzsikálni.
1990-1992 között a pozsonyi Szőttes népművészeti együttes énekes-hangszeres szólistája voltam.
1993-ban elnyertem a "Népművészet Ifjú Mestere" címet.
Ezek után megtanultam dudálni és zenész lettem. A dudán kívül furulyázok, tárogatózok, ha nagyon kell klarinétozok is, meg hegedülni is láttak már, de ez utóbbi úgymond csak plátói szerelem (értsd: elég későn fogtam hozzá, hogy saját magam számára elfogadható szinten megtanuljak hegedülni).
Az igazi szívügy persze az éneklés. 1997-ben szereztem diplomát az ELTE néprajz szakán, szakdolgozatomat folklorisztikából írtam "Egy szürke, megy egy hamuszín galamb" - A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében címmel. Pál Pista bácsiról, az utolsó magyar dudásról szól, aki egyik példaképem, mesterem, "fogadott nagyapám".
Az egyetem elvégeztével az MTA Zenetudományi Intézetében helyezkedtem el, mint népzenekutató, valamint a Hegedős együttes tagjaként hivatásos zenész lettem. A társulat később nevet váltott, ma ez a Fonó Zenekar. Most is itt zenélek, de elindultam önálló utakon is, előadói estjeimen az énekelt és a hangszeres népzene mellett magyar népmeséket is szoktam mondani. 2001 őszétől a Hagyományok Házában dolgozom, itt először a közművelődési részleg vezetője voltam, majd az intézmény néprajzkutatója lettem. 1999. márciusától 2000. nyaráig vezettem a Fonó Budai Zeneház "Utolsó Óra" népzenegyűjtő programját. 2000. szeptemberében tíznapos gyűjtőutat szerveztem az észak-kaukázusi balkárok és karacsájok körében, és gyűjtéseim között a magyar mellett szlovák, ruszin, gorál-lengyel, cigány, román, horvát, udmurt, komi, nogaj, baskír és kabard folklóranyag is szerepel. Szóval így...
1992 óta szerepelek magyarországi népzenei antológiákon (Táncháztalálkozó lemezek, stb.), 1998-tól pedig zenekarommal több lemezt is kiadtunk, ezek többségének zenei szerkesztése az én feladatom volt:

Sok szép napot éjszakával - Honvéd Együttes, Budapest, 1998.
Árgyélus kismadár - Fonó Records, Budapest, 2000. (Écsi Gyöngyivel)
Musique de danse Hongroise - Buda Musique, Párizs, 2001.
Mixtura Cultivalis - Fonó Records, Budapest, 2002. - a párizsi Le Monde de la Musique című tekintélyes zenei szaklap ezt a lemezünket a "Choc de l'année" díjjal tüntette ki, így az Állami Hangversenyzenekar mellet mi lettünk e megtisztelő elismerés második magyar tulajdonosai.
Túlparton - Hungaroton Classic, Budapest, 2004. (Szabadi Vilmossal és Gulyás Mártával)
Hosszú vívódás után 2005 karácsonya előtt sikerült kiadni az első szólólemezemet is:
Kilencz Ballada - Fonó, Budapest, 2005.

No, ezen aztán sok mindent kidaloltam abból, ami nyomja az én árva szívemet. Merthogy ezen már csak énekelek, a hangszeres kíséretet ez esetben jó barátaimra, zenészkollégáimra bíztam. Szoktam szerkeszteni egyéb népzenei lemezeket is, és néha különféle egyéb zenei műfajokban ügyködő kollégák, dzsesszisták, poppisták, komolyzenisták produkcióiban is közreműködök. Meg különféle folklórrendezvények, táncháztalálkozók, fesztiválok műsorait is szervezgetem-rendezgetem, amikor egyéb dolgaim engedik. Tanítást is vállalok, leginkább népművészeti táborokban szoktam okítani az arra alkalmasakat, de a váci konziban, meg a miskolci egyetemen már egy-egy év erejéig rendszeres óraadóként is kipróbáltam magam.

Tudományos igényű publikációim a következők:
1994:
Bevezetés. in: Varsányi Ildikó: Gömöri népzene. Népzenei füzetek, Hangszeres népzenei példatár 3-7. Budapest
Az Ipoly mente hagyományos zenei kultúrájáról. in: Börzsönyvidék 2.
1-8. Szob
1996:
Utolsó Éden
CD-antológia, szerkesztő (Etnofon, Budapest)
1998:
Hagyományos hangszeres zenepedagógia.
in: Hon-és népismeret, néphagyomány az oktató-, nevelőmunkában. (szerk. Karácsony Molnár Erika, Kraiciné Szokoly Márta) 137-142. Budapest
Sok szép napot, éjszakával c. lemez zenei szerkesztője (Honvéd kiadás, Budapest)
2000:
"A kutyadudának a nótája" - A dudazene stílusa és előadásmódja a vonószenekarok gyakorlatában. in: Zenetudományi Dolgozatok 1999, 11-25. Budapest
Hegyeknek völgyében, virágoknak mezejében - népzenei CD-antológia, zenei rendező, szerkesztő (Fonó Records, Budapest)
2001:
A duda, a furulya és a kanásztülökA duda, a furulya és a kanásztülök - A magyar hangszeres zene folklórja (szerkesztő), Planétás kiadó, Budapest
A mesterség hagyományos elsajátítása a cigányzenészek körében (szlovákiai magyar példák), Fórum Társadalomtudományi Szemle, Pozsony
2002:
Mixtura Cultivalis - CD lemez, bevezető tanulmány, zenei szerkesztő (FA-908-2, Fonó Records, Budapest)
2003:
Néhány szó a hagyomány megkerülhetetlenségéről. In: Az Európai Unió agrárgazdasága-AgraEconomy of the European Union. VIII. Évf. 12. sz. 5-6. o.
2004:
Kürti bandák.
A Vág-Garam köze népzenéje. Hagyományok Háza - Timp kiadó, Budapest
Ördöngös muzsikusok a Felföld hagyományos zenei kultúrájában
In: Az Idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára II, 79-118. o. L' Harmattan, Budapest
A társadalmi dimenziók és a hagyomány megkerülhetetlensége. In: Mester és tanítvány III. 2004. augusztus, 158-165.o.
Gyökerek és szárnyak. In: Túlparton. Bartók Béla műveiből és ezek népzenei előképeiből - CD lemez kísérő tanulmánya (HCD 32297, Hungaroton Classic, Budapest)

Vándor, ki ezeket olvasod! Ne tévesszen meg az szavaknak az sokasága! Magam tettjivel nem vagyok mindig kibékülve. Mert ki merre tekint, arra halad, s e kettőt nem mindig könnyű egyben tartani. Tenmagad is, mindég arra nézzél amerre lépni akarsz, mert különben arra fogsz haladni, az mely irányba vigyáz tekinteted. Mindenkor örülök, ha látom, hogy az okbúl kellek valakinek, mert gyarapíthatom azt ez ő lelkében, eszméltethetem ez ő elméjében. Mert a tömeg mindenkor csak bódulni akar, s kápráztatni önnön magát. A művészetnek viszont nem csak gyönyörködtetni, de eszméltetnie is kell a szépre szomjúhozókat. De még így is, bizonyos, hogy csak azok lehetnek lelkükben igazán hatalmasak, kik inkább tízszer kételkednek saját szavuk igazában, hogy önmagukra eszméljenek, mintsem hogy egyszer parancsot osztanának, hogy könnyítsenek saját háborgó elméjökön.

Mindenkit azzal csókoltatok, az kivel a legjobban kívánja.