Agócs
Gergely vagyok, 1969. október 27.-én születtem a felvidéki Érsekújváron,
de oda csak "születni voltam". Szűkebb pátriámnak Fülek
városát és annak közvetlen környékét tekintem, itt éltem le gyerekkorom
legnagyobb részét. A népzene iránti érdeklődésem is itt bontakozott
ki. Tizenhat évesen mentem el először gyűjteni, és azóta kb. 600 órányi
felvételt sikerült rögzítenem.
A gyűjtések légköre alakította ki bennem a késztetést a folklórban
való elmélyülésre, a nóták, a táncok megtanulására, a hangszeres muzsikálásra.
1987-ben a kassai Csámborgó zenekar tagjaként kezdtem el muzsikálni.
1990-1992 között a pozsonyi Szőttes népművészeti együttes énekes-hangszeres
szólistája voltam.
1993-ban elnyertem a "Népművészet Ifjú Mestere" címet.
Ezek után megtanultam dudálni és zenész lettem. A dudán kívül furulyázok,
tárogatózok, ha nagyon kell klarinétozok is, meg hegedülni is láttak
már, de ez utóbbi úgymond csak plátói szerelem (értsd: elég későn
fogtam hozzá, hogy saját magam számára elfogadható szinten megtanuljak
hegedülni).
Az igazi szívügy persze az éneklés. 1997-ben szereztem diplomát az
ELTE néprajz szakán, szakdolgozatomat folklorisztikából írtam "Egy
szürke, megy egy hamuszín galamb" - A hagyományos szellemi kultúra
egy nógrádi magyar pásztor életében címmel. Pál Pista bácsiról, az
utolsó magyar dudásról szól, aki egyik példaképem, mesterem, "fogadott
nagyapám".
Az egyetem elvégeztével az MTA Zenetudományi Intézetében helyezkedtem
el, mint népzenekutató, valamint a Hegedős együttes tagjaként hivatásos
zenész lettem. A társulat később nevet váltott, ma ez a Fonó Zenekar.
Most is itt zenélek, de elindultam önálló utakon is, előadói estjeimen
az énekelt és a hangszeres népzene mellett magyar népmeséket is szoktam
mondani. 2001 őszétől a Hagyományok Házában dolgozom, itt először
a közművelődési részleg vezetője voltam, majd az intézmény néprajzkutatója
lettem. 1999. márciusától 2000. nyaráig vezettem a Fonó Budai Zeneház
"Utolsó Óra" népzenegyűjtő programját. 2000. szeptemberében
tíznapos gyűjtőutat szerveztem az észak-kaukázusi balkárok és karacsájok
körében, és gyűjtéseim között a magyar mellett szlovák, ruszin, gorál-lengyel,
cigány, román, horvát, udmurt, komi, nogaj, baskír és kabard folklóranyag
is szerepel. Szóval így...
1992 óta szerepelek magyarországi népzenei antológiákon (Táncháztalálkozó
lemezek, stb.), 1998-tól pedig zenekarommal több lemezt is kiadtunk,
ezek többségének zenei szerkesztése az én feladatom volt:
Sok szép napot éjszakával - Honvéd
Együttes, Budapest, 1998.
Árgyélus kismadár - Fonó Records, Budapest, 2000. (Écsi Gyöngyivel)
Musique de danse Hongroise - Buda Musique, Párizs, 2001.
Mixtura Cultivalis - Fonó Records, Budapest, 2002. - a párizsi
Le Monde de la Musique című tekintélyes zenei szaklap ezt a lemezünket
a "Choc de l'année" díjjal tüntette ki, így az Állami
Hangversenyzenekar mellet mi lettünk e megtisztelő elismerés második
magyar tulajdonosai.
Túlparton - Hungaroton Classic, Budapest, 2004. (Szabadi
Vilmossal és Gulyás Mártával)
Hosszú vívódás után 2005 karácsonya előtt sikerült kiadni az első
szólólemezemet is:
Kilencz Ballada - Fonó, Budapest, 2005.
No, ezen aztán sok mindent kidaloltam abból,
ami nyomja az én árva szívemet. Merthogy ezen már csak énekelek, a
hangszeres kíséretet ez esetben jó barátaimra, zenészkollégáimra bíztam.
Szoktam szerkeszteni egyéb népzenei lemezeket is, és néha különféle
egyéb zenei műfajokban ügyködő kollégák, dzsesszisták, poppisták,
komolyzenisták produkcióiban is közreműködök. Meg különféle folklórrendezvények,
táncháztalálkozók, fesztiválok műsorait is szervezgetem-rendezgetem,
amikor egyéb dolgaim engedik. Tanítást is vállalok, leginkább népművészeti
táborokban szoktam okítani az arra alkalmasakat, de a váci konziban,
meg a miskolci egyetemen már egy-egy év erejéig rendszeres óraadóként
is kipróbáltam magam.
Tudományos igényű publikációim
a következők:
1994:
Bevezetés. in: Varsányi Ildikó: Gömöri népzene. Népzenei füzetek,
Hangszeres népzenei példatár 3-7. Budapest
Az Ipoly mente hagyományos zenei kultúrájáról. in: Börzsönyvidék
2.
1-8. Szob
1996:
Utolsó Éden CD-antológia, szerkesztő (Etnofon, Budapest)
1998:
Hagyományos hangszeres zenepedagógia. in: Hon-és népismeret, néphagyomány
az oktató-, nevelőmunkában. (szerk. Karácsony Molnár Erika, Kraiciné
Szokoly Márta) 137-142. Budapest
Sok szép napot, éjszakával c. lemez zenei szerkesztője (Honvéd
kiadás, Budapest)
2000:
"A kutyadudának a nótája" - A dudazene stílusa és
előadásmódja a vonószenekarok gyakorlatában. in: Zenetudományi Dolgozatok
1999, 11-25. Budapest
Hegyeknek völgyében, virágoknak mezejében - népzenei CD-antológia,
zenei rendező, szerkesztő (Fonó Records, Budapest)
2001:
A
duda, a furulya és a kanásztülök - A magyar hangszeres zene
folklórja (szerkesztő), Planétás kiadó, Budapest
A mesterség
hagyományos elsajátítása a cigányzenészek körében (szlovákiai
magyar példák), Fórum Társadalomtudományi Szemle, Pozsony
2002:
Mixtura Cultivalis - CD lemez, bevezető tanulmány, zenei szerkesztő
(FA-908-2, Fonó Records, Budapest)
2003:
Néhány szó a hagyomány megkerülhetetlenségéről. In: Az Európai
Unió agrárgazdasága-AgraEconomy of the European Union. VIII. Évf.
12. sz. 5-6. o.
2004:
Kürti bandák. A Vág-Garam köze népzenéje. Hagyományok Háza - Timp
kiadó, Budapest
Ördöngös muzsikusok
a Felföld hagyományos zenei kultúrájában
In: Az Idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára
II, 79-118. o. L' Harmattan, Budapest
A
társadalmi dimenziók és a hagyomány megkerülhetetlensége. In:
Mester és tanítvány III. 2004. augusztus, 158-165.o.
Gyökerek és szárnyak. In: Túlparton. Bartók Béla műveiből és
ezek népzenei előképeiből - CD lemez kísérő tanulmánya (HCD 32297,
Hungaroton Classic, Budapest)
Vándor, ki ezeket olvasod! Ne tévesszen meg
az szavaknak az sokasága! Magam tettjivel nem vagyok mindig kibékülve.
Mert ki merre tekint, arra halad, s e kettőt nem mindig könnyű egyben
tartani. Tenmagad is, mindég arra nézzél amerre lépni akarsz, mert
különben arra fogsz haladni, az mely irányba vigyáz tekinteted. Mindenkor
örülök, ha látom, hogy az okbúl kellek valakinek, mert gyarapíthatom
azt ez ő lelkében, eszméltethetem ez ő elméjében. Mert a tömeg mindenkor
csak bódulni akar, s kápráztatni önnön magát. A művészetnek viszont
nem csak gyönyörködtetni, de eszméltetnie is kell a szépre szomjúhozókat.
De még így is, bizonyos, hogy csak azok lehetnek lelkükben igazán
hatalmasak, kik inkább tízszer kételkednek saját szavuk igazában,
hogy önmagukra eszméljenek, mintsem hogy egyszer parancsot osztanának,
hogy könnyítsenek saját háborgó elméjökön.
Mindenkit azzal csókoltatok, az kivel
a legjobban kívánja.